2010. október 9., szombat
2010. augusztus 22., vasárnap
I've got nothing else to do so I post some shit
2010. augusztus 10., kedd
Stray man részlet II.
- Győztünk. De milyen áron? És miért? Az érdemért? A területért? Valamiféle vezetőért? Ugyan. Azért harcoltunk, amiért a sarokba szorított állat harap. Hogy megvédjük az életünket, bármi áron. Ösztönből. És ennek az élethalálharcnak minden egyes pillanata maga a borzalom. Az egyik percben egy barátod oldalán harcolsz, a következőben már csak egy halom kocsonyás húscafat és csontszilánk vöröslik melletted. Bármennyire is edzett vagy, ez megtör, és te hosszú percekig bénultan kuporogsz. Fojtogat a sírás, a puskatust ütlegeled a homlokoddal, és érzed, hogy kész, ezt már nem bírod tovább, ebbe bele kell őrülni. Aztán a következő pillanatban már megint a csata sűrűjében vagy, és mint egy ámokfutó, szúrsz és csapkodsz. Mindent és mindenkit gyűlölsz, harcolsz, hogy ölj, és ölsz, mert élvezetet okoz. – az öreg Cassiel felemeli a fejét a lapát nyelén nyugvó kezéről, és folytatja az ásást. A halottakat földeljük el a fal tövében, egy tömegsírba. Nem lenne elég hely a külön sírhelyekhez, és különben sem tudjuk mindegyiknek a nevét. Van, amelyik csak egy-két napja van a bázison, van, aki mint én, épp a csata előtt jött. Ugyanakkor van, nem is egy köztük, aki már régóta itt volt köztük, és nagy veszteségnek számítanak. Meghalt például a legjobb mesterlövészünk, aki tömbház tetejéről fedezte a harcot és kémlelte a környéket. Épp nem ő volt a soros a lövészpuskánál, így ő is a falon harcolt. Egy gránát nyeste ketté a törzsét. Meghalt egy szanitéc is. Huszonkét halottja volt ennek az alig fél órás harcnak.
2010. május 30., vasárnap
2010. május 2., vasárnap
Unusual.
2010. április 25., vasárnap
2010. április 24., szombat
2010. április 23., péntek
2010. április 22., csütörtök
2010. április 21., szerda
2010. április 20., kedd
2010. április 19., hétfő
2010. április 17., szombat
Razglednica
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
2010. április 15., csütörtök
Wrong and right
There's a hole in the ground
Where an old man of Aran
Goes around and around
And his mind is a beacon
In the veil of the night
For a strange kind of fashion
There's a wrong and a right
2010. április 14., szerda
Stray man részlet
- Tessék kenyér és kolbász. Egyetek. Volt eddig valami? – kérdezte, miközben odaadta társainak a kissé száraz szeleteket és a kolbászt. Tört egy darab kolbászt magának is, majd lassan rágni kezdte.
- Ááá – legyintett Castorp - egy ilyen szép este még az állatoknak sincs kedvük támadni.
- Úgy-úgy – helyeselt a másik őr. Megigazította a kulacsát, szorosabbra húzta derékszíját, és továbblépett.
- Elmegyek, könnyítek magamon. Figyelsz addig, Ruben? – kérdezte Castorp a kenyérhozótól.
- Persze, menj csak – mondta a Ruben nevű. Az férfi köszönete jeléül biccentett, és elsétált a közeli bokorhoz. A bokor jótékony takarásában letolta nadrágját, és leguggolt. Világéletében szégyenlős volt. Új tagnak számított a jól összeszokott csapatban. Ruben ajánlotta be a csapat vezérének. Ez volt a harmadik útjuk a zóna mélyebb rétegeibe, és már három napja úton voltak. Semmi nehézségbe nem ütköztek eddig, sima feltérképező misszió volt, a Csernobili bázison bízták meg őket vele. Csapatuk köztiszteletnek és jó megítélésnek örvendett, a feladatát mindig hiánytalanul elvégezte. Castorp eleinte kicsit úgy érezte, kilóg a sorból, de társai hamar szinte testvérüknek tekintették. Ezek az emberek feltétel nélkül megbíztak egymásban, hisz csak a másikra számíthattak. Vigyázok rád, ha te is rám. Ez volt az alapelvük. Castorp nem is tudta, mit kezdene egyedül idekinn, több napi járásra Csernobiltól. Jó nyomolvasó és éles szemű megfigyelő volt, ezért is kerülhetett be a csapatba. Mikor végzett a dolgával, felállt, becsatolta nadrágját. Meglepődött, hogy milyen csönd lett. Biztos elmerengtek társai egy legendán, vagy Hasel egyik vérfagyasztó történetének a hatása alatt állnak, gondolta. Kilépett a bokor mögül, és ránézett társaira. Ruben és a másik őr feje a saját puskájukra volt tűzve, amit groteszk módon fejetlen testükkel támasztottak ki. Hasel nagydarab, izmos testéről hiányzott a ruha, teste pedig a tűzben feküdt, felismerhetetlenségig torzult arccal. Mintha egy satuval zúzták volna össze a koponyáját. A csapatvezetőt nem látta sehol. Aztán megpillantotta, szinte belülről kifordítva, az egyik fáról lógott, saját belei voltak akasztókötélként nyaka köré csavarva. Castorpban elpattant valami. Szája szeglete megrándult, majd kis mosollyá formálódott. A tűz mellől felvett egy darab kolbászt és jóízűen elcsámcsogott rajta.
2010. április 12., hétfő
Grey?
Thoughts.
*I'm afraid of the new world coming down to us. I'm afraid of the future, rooting in the present.
*I'm afraid that this world is way more rotten for us to change it.
*I'm afraid.
*But I always hope.
*And fight.
*And not just to survive.
*You don’t wanna rise, because you’re scared of falling.
*Prefer to remain down with your feet stuck in the ground.
*But what if the ground you’re standing on starts falling?
*You disappear.
*Without a sound.
*But what if you lost your power n didnt find anyone else who could understand ya?
*Then you keep on looking.
*Searching... until you find someone. If you don't, make someone for yourself.
*but its not the same. i can make someone for myself wahtever i want but find. this is a difficult work maybe impossible
*but i know nothing is impossible
*You must carry on searching. You must find that one. You must not fail. Or you'll disappear.
*This is an endless search, possibly. But it's worth the effort, if you find your one.
*now lets tell these to everyone.. the world gonna be death. not just the human, the animals, the nature
*everything gonna loose the important side of itselves
*The earth will survive us. Nature is self-correcting. We are just unwanted parasites on the face of this planet. This organism already tried to wipe us out, by developing a virus that kills everyone, and spreads by copulating. By sex. It's called AIDS.
*The planet tried to kill us or decades now. But we always outsmarted it. We fought against. We are some tough motherfucking parasites.
*Anyway, if we're gone - and we will be, it's only a matter of time to eliminate our own race - the planet will burn in the eternal fire of the sun. It will grow, and blow up like any other star. And then, there will be no mark of the human race. We are insignificant. Irrelevant. Null.
*if you think that why havent already killed yourself yet ?
*Because I think of the closer future. And I enjoy the little things in life. We can not change the inevitable, so why bother? These are just facts.
*why are we here?
*Why not?